Az utóbbi napokban többen megosztották a Facebookon ezt a kis történetet , ami a társadalmi különbségekről szól.

“A TASZ meggyőződése, hogy az egyes nézetek jogi eszközökkel történő tabusítása helytelen és ártalmas. A történelemhamisítás elleni hatékony küzdelem kulcsa a múlt őszinte feldolgozását szolgáló emlékezet- és oktatáspolitika, illetve a népirtások áldozatai melletti állami elköteleződés, nem pedig a büntetőjog. Az internetes tartalmak blokkolása egy erős, és bizonyos esetek – például a pedofil tartalmak – kivételével aránytalan szóláskorlátozó eszközt ad az állam kezébe a neki vagy akár a többségnek nem tetsző vélemények elhallgattatására.”

Erre a kérdésre nemegyszer igen határozott választ kapunk. Hol azt, hogy igen , hol azt, hogy nem , de igen határozottan. Én az alábbiakban azt szeretném kifejteni, hogy a válasz mennyire rajtunk múlik.

Az utóbbi időben egyre több szó esik a termelés robotizálásáról, és való igaz, egy új ipari forradalom küszöbén vagyunk. A hír és a hír kommentálói a legkülönbözőbb körökben keltenek pánikot. Az emberi dolgozókra nem lesz szükség , elvesztik a munkájukat, megélhetésüket, éhen halnak – vélik. Születnek ötletek a megoldásra is, a legelterjedtebb az alapjövedelem, de az utóbbi napokban megjelent a sajtóban az Európai Unió vadonatúj ötlete: nyilvánítsuk a robotokat „ elektronikus személlyé ”, és tulajdonosuk fizessen utánuk társadalombiztosítást.

Abban alighanem mindannyian megegyezhetünk, hogy az igazságszolgáltatás, szélesebb értelemben az állam, nem tehet különbséget állampolgár és állampolgár között, ezért az egyenlőségről szóló vita általában az anyagi egyenlőségről szól. De vajon mennyire jogos az a követelés, hogy az állam a jövedelmek újraelosztásával a jövedelmi különbségeket is orvosolja, ha nem is teljesen, legalább részben?

Amikor barátaimmal, ismerőseimmel a szegényekről esik szó, gyakran találom magam szembe azzal az állítással, hogy érzéketlen vagyok. Ez persze nem csoda, hiszen a kapitalizmus híve vagyok, és ugye a kapitalizmus és a magántulajdon szentségének hívei szerint hulljon a férgese, nekik csak a vagyon és a profit számít.

Atzél Mária minapi Versenyt és demokráciát kérek a Momentumtól! című posztja több gondolatot is ébresztett bennem. Belekezdtem egy hozzászólásba, de időközben rájöttem, mondanivalóm meghaladja egy komment lehetőségeit, ezért írok egy teljes bejegyzést.

Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója az Élet és Irodalom 2018. január 5-i számában megjelent Európa „Yes”, föderalizmus „No”? című cikke a szívemből szólt, így az alábbiakban nem vitatkozni szeretnék vele, hanem inkább megírni a cikk olvasása közben született gondolataimat.

A Kettős Mérce blog (Seres László egy Botka Lászlót kritizáló cikke örvén) kifejti , hogy – a szabad piaccal, Friedrich Hayekkel, Ludwig von Mises-szel, és Seres Lászlóval ellentétben – miben látja a társadalmi igazságosságot, és miért támogatja az MSZP miniszterelnök-jelöltjének a gazdagok megsarcolására vonatkozó programját. Én nem akarok senkit sem védeni, sem támadni, inkább azokat a pontokat szeretném kiemelni, amelyek a blog kritikájában problémásak, nem eléggé körültekintőek, illetve tételesen hibásak.

Február 8-án a Szabadság és Reform Intézet egy érdekes rendezvényén vettem részt, amelynek címe Média és nyilvánosság a posztmodern kommunikáció korában volt.